Csalódás SMS
Ø Sokszor gondolok rád, és ez fáj nekem, mióta elmentél más lett az életem. Más lett az éj és más a nappal, már csak álmaimban, halmozol édes szavaiddal.
Ø Mért fáj a szerelem, mért kell szenvedni érte, majd, ha minden elmúlik megtudod miért sírtam érted!!
Ø Tudom, hogy szíved rég másnak adtad. Tudom, hogy rég másra mosolyog az ajkad. Tudom, neked jobb kell, az a másik, de én szívem még mindig, utánad vágyik!
Ø Szeretni szép és nemes dolog, csalódni fáj ezt Te is, tudod. De boldog csak akkor lehetsz, ha az lesz Tiéd, kit igazán SZERETSZ!
Ø Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem.
Ø Amikor megláttalak nem kellett más, te voltál nekem a szívdobbanás, úgy vártam rád, ahogy még soha senki más, mégsem jött el az a szerelmes láz.
Ø A múltat változtatni nem tudod. Miért gondolnál hát vissza rá, ha csak fájdalmat okoz?
Ø Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.
Ø Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan ,aki el is érheti.
Ø Megfolyt a tudat, hogy mással vagy, más térben, de egy időben velem, és boldog vagy nélkülem!
Ø A szeretlek szót csak annak mondd kit igazán szeretsz, ne tedd boldogtalanná azt, kit boldoggá nem tehetsz.
Ø Miért fáj a szerelem, miért kell szenvedni érte? Majd, ha minden elmúlik, megtudod miért sírtam érted.
Ø Tudom, nem szeretsz, elmegyek végleg, tudom, örülsz majd, hisz nem zaklatlak végre! Tudod fájni fog, lehet túl sem élem, de tudod nélküled nincs miért élnem!
Ø Addig vagy boldog, amíg van aki szeret, aki a bajban megfogja a kezed és, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor tudod, ha már nincs veled!
o Nem érhetek hozzád, nem fekhetek melléd, nem súghatom oda: csókolj, mert kell még! Te lettél volna a legszebb örömöm, s, ha veled álmodom azt is köszönöm!
Búcsú SMS
Ø Addig vagy boldog, amíg van aki szeret, aki a bajban megfogja a kezed és, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor tudod, ha már nincs veled!
Ø Boldogságunk némán, hallgat, és mi is, hallgatunk a titkolózó csöndben. Szívünk lángja örömmel lobogott, és ajkunk összefonódott a ködben!
Ø Miért fáj a szerelem, miért kell szenvedni érte? Majd, ha minden elmúlik, megtudod miért sírtam érted.
Ø Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm! Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni!
Ø Az élet legyen bármilyen mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha.
Ø
Életet szerelmed ad nekem., halálom elvesztésedben nyerem. Életed nekem a mennyország, melyben gyönyörű mosolyod sose feledem!
Ø Gondolj rám, ha leszáll az est, gondolj rám, ha szíved szerelmes, engem is téged is meggyötört az élet, de én ma is szeretlek s nem feledlek téged!
Ø Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, S akit szeretünk, azt nem feledjük el.
Ø Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.
Ø Könnyes a szemem, ennyi volt a csoda, de nem tudlak feledni többé soha. Ég Veled! Kár a könnyekért, búcsúzom egy álom véget ért...
Ø Egy csillogó vízcsepp volt... sok-sok szomorúsággal szívében. Most elhagyott engem, de mindig újjászületik bennem...
Ø Ha fába betűt vésnek, belepi a moha, de a szív mely téged szeret, nem feled el soha.
Ø Azt mondod jó velem, de már szédül a fejem! Azt mondod a szíved az enyém lett, de más a szó és más a tett!
Ø Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.
Ø Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked
őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem.
Ø Rád gondolok édes csillagom, búcsúcsókod itt ég az ajkamon. Leszáll az est, pihenj csendesen. Álmodom én is rólad kedvesem!
Ø Egyedül vagy. A, havas fákon át a rideg házadban ülve gyújtasz egy gyertyát, halvány lángja ég. S gondolsz valakire, aki nincs már neked nagyon rég.